Elfogyott időnket látom távolodni
Már nincs eszközöm visszafogni
Mint az elesett katona
Ki az alagút szájában
A nőre gondol, kinek karjában
A jövő fekszik, ártatlan.
Visszatekint családjára
A pillanatot megragadva
Emlékeiből egy mosolyt előcsal
S, ha Isten is úgy akarja
tovább lép a félhomályba

A meredély szélén állva
Ereimben  vér pumpálva
hasít, egészen az agyba
Ösztön vezeti minden léptem
Az úton melynek köve
Gazzal, szulákkal benőve
Csomót köt mind a jövőmre

Elfelejteném összes gondomat
Leadnám, ne rajtam porosodjanak
Visszatérne úgyis mind, mert
tudja jól ki szívembe tekint
Ott nem az a világ, mi rám vár odakinn.

Tudom jól
Az ilyen, mint én boldogul
Eszét vesztve Bolondul
Él és meg nem hajol semminek
Szeretet előtt leborul, ha van kinek
S ha letaposod belét
Felajánlja ép veséjét
Intheted
Féltheted
Mind csak fájdalmat okoz neked
S ha megéhezett
Kakaós csigáját megosztja veled.
Mert ő igazán szeret.



Álmomban az Úr előtt
Lépésnyire állok csupán
szemem fénye
hangom ereje
halovány
Megjártam az utat az idő fokán.

Köröttem trombiták zengnek
hárfával kísérik, léptemet
Citerát pengetnek értem
Angyalok vezetnek, érzem
Szél arcomba húz, amolyan lazán
Tiszta lábam átteszem a mennyország kapuján
S ott vár rám Ő, s balján az én
Nagyapám.


Pierre

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.