Egy leporolt üzenet

Kékszemű Laraa: Képtelenség

Képtelen vagyok kimondani a szót,
a szépet, mégis hátborzongatót,
amivel sorsomat sorsodba fonom,
s egy másik világba kapaszkodom.

Erővel nem hagyhatja el a számat,
nem kérheted tőlem ezt az árat.
Az esküszó talán hamis is lenne,
s meglehet, hogy kincsünk is elveszne.

Őrizzük meg így, vigyázzunk rá nagyon,
ez túlmutat gyerekes vágyakon.
Nincs ígéret, mit az idő visszavesz,
nincs érzés, nincs szerelem, bocsásd meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.