Esőcseppek vagyunk,
Ugyanonnan származunk
Születtünk egy felhőből
Hegynyire a felszíntől

Álomnyi távolból
Esünk alá bolondúl
Szeretve mindent köröttünk
Majd szép lassan eszmélünk
Nem mindenki áll oldalunkra
A legtöbb céljainkat akarja
Megdönteni, elvenni
Mindet magáénak tudni.

Feladat egy vár ránk
Megírni saját Odüsszeiánk.
Hősnek lenni, elveszni s közben magunkkal küzdeni.
Megtanulni embernek, társnak lenni..
A világ ezt mind megköveteli..
Fejünket az idő úgyis befödi.
Amint támolygásunk kiröhögi.

Egy kérdésem van hát?
Hova tűnt a barátság?
A szeretet és tisztelet
Ma miért jelent oly keveset?
Erről bizony nem szülőanyánk tehet
S arra ki töltött cső alatt tétováz
A fenti erő csap majd rá
Magukat Istennek képzelő pojácák
Kiknek pár apró szava javán
Pusztulás és halál jár hazám
Fényes kort megért parlagán.

Esőcseppek vagyunk mind.
Végső helyünket megleljük idekinn.
Lehet gazdag, szegény, hívő, pogány
Vagy egy mindent megélt veterán
S gondolhatod, neked nem kell társ.
Ne feledd, magának sírt senki sem ás
S mi marad belőled ha bevégzed itt?
Emléked jó helyre elteszik?

Gondolunk e majd rád egy szürke alkonyon
Kinn beborul, én csak hallgatom..
Mellettünk pohár bor az asztalon..
Odafenn csepereg a velux ablakon
Minden mi voltál hajdanon.

Pierre

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.