Olyan, mint amikor álmodozol egy gyönyörű virágmezőről, tarka virágokkal. Amikor végre eljutsz oda, önfeledten szaladsz a virágok közé. Boldog vagy. Majd lefekszel a szín és illatáradatba, magadba szívod a pillanatot. A virágok illata bódító. Elalszol. Színekkel és napfénnyel álmodsz. Csak az örömöt érzed, miközben végtelenül védtelen vagy. Majd egyszer csak felriadsz. Arra riadsz fel, hogy minden sötét. Hogy a szél már az összes illatot elfújta. Egy olyan helyen vagy, ahová sosem vágynál. Csak állsz összetört szívvel. Még próbálod felidézni milyen jó is volt, de ekkor elered az eső. 

Cécile

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.